uabooks.top

NAGY LÁSZLÓ

(1925-1978)

Nagy László a mai magyar költészet egyik kiemelkedő képviselője. Költészete egyszerre hagyományőrző és merészen újító. Inspirálói voltak a népi írók s a háború utáni társadalmi forradalom is. Éppen ennek tragikus torzulásai siettették költői kibontakozását egy olyan nagyszabású és nagy hatású lírai forradalom keretében, amelyben társa Juhász Ferenc volt. Az 50-es évek magyar költészetében ez a lírai forradalom volt a legnagyobb esemény.

ÉLETÚTJA

Gyermekkora, iskolai • 1925. július 17-én született parasztcsaládban a Bakonytól nyugatra fekvő Veszprém megyei Felsőiszkázon. Születésének napja kétséges. Életem című önéletrajzi írásában így vall erről: Születésemkor aratás volt, szent munka, éjszakák, nappalok egybeestek, az én dátumom pedig elveszett a sok tennivaló közt. Mégis, ha a Bastille'-börtönt 14-én döntötték le, illet volna ezen a napon születnem.

Édesapja Nagy Béla, édesanyja Vas Erzsébet házasságából két lány és két fiú született. A másik fiú, István - Ágh István néven ugyancsak kiváló költő, műfordító és esszéista lett.

1935-ben csontvelőgyulladás következtében bal lábára megbénult. Későn jöttek rá a betegségre, a műtétek ellenére sem gyógyult meg. Sokáig járógépet kellett használnia.

Betegsége miatt előbb magán-, majd rendes tanulója a pápai polgári iskolának. Ezt követően a református kollégium kereskedelmi iskolájába írták be szülei. Itt szerzett érettségit 1945-ben. Egy évet otthon töltött, sokat írt, pedig festőnek készült. 1946-tól Budapesten tanult tovább. Előbb az Iparművészeti Főiskolára járt, majd a Képzőművészeti Főiskolán, később pedig a bölcsészkar magyar-filozófiai szakán folytatta tanulmányait. 1946-49 között népi kollégista volt: A kollégium mennyország volt számomra, annak ellenére, hogy se ablakunk, se ágyunk nem volt az első hónapokban. Ez a közösség lett nevelőm és otthonom. Diplomát egyik tanintézményben sem szerzett.

Műfordító, újságíró • 1949 és 1952 között írói-műfordítói ösztöndíjjal Bulgáriában tartózkodott. Tanulta a nyelvet és fordította a bolgár népköltészetet. Műfordításkötete Szablyák és citerák címen jelent meg 1953-ban. 1953-tól 1956-ig a Kisdobos című gyermeklap szerkesztőségi munkatársa volt, majd 1959-ben az Elet és Irodalomhoz került, az irodalmi hetilap képszerkesztője, majd főmunkatársa lett.

Házassága • 1952-ben feleségül vette Szécsi Margit költőnőt. Neki ajánlott verse A forró szél imádata (1963), melyben a költő a veszélyek ellen oltalmat adó szerelmet ünnepli. 1953-ban fiúk született, Nagy András, aki grafikus, sokoldalú alkotó lett.

1956 után • Az év megrázó eseményei, a forradalom leverése, a történelem sodrása következtében mély hallgatásba burkolózott. A kultúrpolitika is ellenségének tekintette a makacsul hallgató költőt. A műfordításba menekült ekkor. Csak 1960 és 1965 között talált magára. Műfordítói munkássága a 60-as években sokoldalú és termékeny. A bolgár népköltészet mellett az albán, a délszláv, a cigány népköltészet alkotásait is tolmácsolta. Költői világképe ekkora alakult ki teljesen. Tökéletesítette jellegzetes versalakzatait: a gondolati-eszmei elemekkel dúsított látomá-sos dalt, a hosszúverseket és az esszéelemekkel egyénített portréverseket. 1978. január 30-án hirtelen halt meg Budapesten.

Munkásságát 1950-ben, 1953-ban és 1955-ben József Attila-díjjal, 1966-ban Kossuth-díjjal, 1968-ban a strugai (Makedónia) nemzetközi költőfesztivál aranykoszorújával, 1973-ban Radnóti-díjjal, 1976-ban bolgár Nemzetközi Botev-díjjal ismerték el.

MUNKÁSSÁGA

Nagy László megörökítette a régi paraszti életet, az átalakuló magyar falut. Újszerű eszközökkel mutatta meg a természetben élő, küszködő,

szigorú erkölcsű parasztemberek értékteremtő életformáját, műveltségét. Költőtársa, Csoóri Sándor írta róla: Nagy László szétfeszítette a hagyományos kereteket, a többszázados paraszti életet a krumpliföldek, az istállólámpák, a csordakutak és a jégverések földi köréből az egyetemes lét költői magasába emelte.

Első alkotói korszaka • Nagy László először 1946-ban, egy ifjúsági lap hasábjain, majd 1947-ben a Valóság című folyóiratban publikálta költeményeit. Első verseskötetei a Tűnj el, fájás (1949) és a A tüzér és a rozs (1951) címmel jelentek meg. Költészetére József Attila, Weöres Sándor, F. García Lorca, a magyar és a bolgár népköltészet hatott.

1952-től kezdi érzékelni a szakadékot a költői és a valóságos világ között, és a derűs és biztonságos közérzetet, a kétely nélküli bizakodás lassan érvényét veszti költészetében. Rádöbben, hogy a kommunista diktatúra legszebb eszméit csúfolta meg. Végsőkig átéli azt a válságot, amit a hibák, bűnök, ellentmondások a társadalmi életben előidéztek. A nap jegyese (1954), A vasárnap gyönyöre (1956) című köteteinek verseiben hangja elsötétül, kínzó víziókkal vívódik. Lírájában megszaporodnak az ősz, majd a fagy, a tél, a zúzmara képei, ezek jelképes hangulataiban rossz közérzete kifejezésének költői lehetőségeit találja meg.

Az 50-es évek közepére kialakul Nagy László jellegzetes költői magatartása: a szüntelen küzdelem a történelem és az emberi lét ellentmondásaival. Ebben a küzdelemben fontos tényezőkké válnak a tisztaság és a rontás, az élet és a halál legsajátosabb vonása lesz a lehetetlennek feszülő emberi akarat pátosza. 1957-ben jelent meg A deres majális című gyűjteményes kötete, melynek verseit az összetörtség, a sebzettség újra meg újra visszatérő motívuma jellemzi.

Költészete nyelvi tekintetben is átalakul. Megfogyatkoznak a dalok, felbukkannak az elégiák, szaporodnak a rapszódiák, hosszúénekek születnek. Felhasználja a szürrealizmus képalkotó módszerének vívmányait, merész alkotói fantáziája a költői képek bőségével fejezi ki az egymásnak feszülő indulatokat. A leírást a vízió, a mitikus képpé növesztett látomás váltja fel.

Második alkotói korszaka • A forradalmat követő időszakban a falu már nem saját lehetőségeinek keretét vagy korlátját jelenti, hanem értékeket hordozó, de visszavonhatatlanul múlttá váló világ lesz. 1965-ben adta ki új kötetét Himnusz minden időben címmel, mely 53 verset tartalmaz, köztük négy hosszabb költeményt. A kötet verseiben a lírai én nagy ellentétek: élet és halál, fejlődés és pusztulás, remény és kétségbeesés közt vergődik, határtalan ereje azonban mindig épen tartja küzdő kedvét. Biztos erőforrást talál a szerelemben. Olyan világot teremtett, amelyben a reális és irreális, az ősi és a mai civilizáció jelenségeit kapcsolja ösz-sze, játssza egymásba. Lírájának további kiteljesedését hozta az Arccal a tengernek (1966) című gyűjteményes kötete.

A 60-as években Nagy László sokoldalú és termékeny műfordítói munkásságot fejtett ki. Ezt bizonyítják megjelent kötetei: Sólymok vére 1960-ban, Darázskirály 1968-ban, Babérfák 1969-ben, Ég és föld (1971).

Harmadik alkotói korszaka • A Versben bujdosó (1973) című kötete a jellegzetes darabja ennek a korszaknak és az 1965 óta írott verseket tartalmazza. A kötetben felerősödik a tragikum és erőteljesebben érvényesül az önéletrajzúság. A 70-es években Nagy László már szüntelenül érezte a küldetés igényével vállalt költőélet magára utaltságát, egyedülléte tudatában alakította ki magatartását és élte át konfliktusait. 1975-ben megjelent a Versek és versfordítások (I—III.) gyűjteményes kötete és 1976-ban a Válogatott versek. Még sajtó alá rendezte a Jönnek a harangok értem című kötetét 1977-ben, de az 1978-as megjelenését már nem érhette meg - posztumusz kötet lett belőle. Ebben a kötetében oldottabb, már-már társalgási hangot is belekever a komorba, a fájdalmasba, s valami időtlen, mozdulatlan nyugalom csendje veszi át az uralmat.

Költészetének újszerűsége • Nagy László lírája szakított a múlt századi lírai realizmus hagyományait követő tárgyias-leíró jellegű költészettel, s látomásos-szimbolikus-mítoszi költői világot hozott létre mind a szemléletmódban, mind a poétikában. A hosszúversek jól szemléltetik a poétikai forradalmat.

1. Milyen kapcsolatban vannak Nagy Lászlóval az alábbi nevek: Fel-sőiszkáz, Pápa, Budapest, Bulgária? 2. Ki volt Nagy László felesége?

3. Kik hatottak Nagy László költészetére? 4. Hogyan korszakolható munkássága?

^ 5. Milyen változások következtek be a Nagy László költészetében 1952-ben, illetve az 1960-as évek első felében? 6. Sorolj kötetcímeket!

Ш 7. Miben hozott újat Nagy László költészete?

Himnusz minden időben

Az 1956-os év megrázó eseményei, a történelem sodrása az utolsó szálakat is eltépte, melyek kisvilága jövőjéhez kötötték. A falu már nem saját lehetőségeinek keretét vagy korlátját jelentette, hanem értékeket hordozó, de visszavonhatatlanul múlttá váló világ lett. A fájdalmasan elhúzódó hallgatás, a magányos visszavonulás következett. Néhány elszórt publikáció után csak 1960 és 1965 között talált magára. Ezt a magára találást mutatja Himnusz minden időben című kötete, mely 53 verset tartalmaz, köztük négy hosszabb költeményt.

Ez a kötet a látomásos-szimbolikus-mítoszi költői forradalom letisztult eredményeit mutatja be, amelyet egy költői irány kiteljesítésének és összegzésének is tekinthetünk. A versek összességét a tragikum és a pátosz hatja át, de jelen van az idill és a játékosság utáni sóvárgás is. Műfajilag sokszínű a kötet: meghatározók a dalok és a hosszúversek, de találkozunk félhosszú verssel is. Hangvételük ódái, himnikus, rapszodi-kus.

A kötet 1965-ben jelent meg. Címadó és mottóverse, a Himnusz minden időben.

Te szivárvány-szemöldökű, Napvilág lánya, lángölű, Dárdának gyémánt-köszörű, Gyönyörűm, te segíts engem!

Te fülemülék pásztora, Sugarak déli lantosa,

Legelső márvány-palota, Gyönyörűm, te segíts engem!

Siralomvölgyi datolya, Festmények rejtett mosolya, Templomon arany-kupola, Gyönyörűm, te segíts engem!

Díjra korbácsolt versenyló, Lázadásokban lobogó, Csillag, dutyiba pillantó, Gyönyörűm, te segíts engem!

Harctéri sebek doktora, Hazátlanoknak otthona, Mézes bor, édes babona, Gyönyörűm, te segíts engem!

Piaci csarnok álmosa, Nyomorúságnak táncosa, Szilveszter-éji harsona, Gyönyörűm, te segíts engem!

Béta-sugárban reszkető, Sok-fejű kölyket elvető, Tengerek habján csörtető, Gyönyörűm, te segíts engem!

Minden időben ismerős, Mindig reménnyel viselős, Bájokkal isteni erős, Gyönyörűm, te segíts engem!

Öröktől belémkaroló,

Vánkosra velem hajoló, Varjakat döggé daloló, Gyönyörűm, te segíts engem!

Iszonyattól ha szédülök,

Ha a pimaszság rámdönög, Önmagámmal ha kűzködök, Gyönyörűm, te segíts engem!

Jog hogyha van: az én jogom, Enyém itt minden hatalom, Fölveszem kardom, sisakom! Gyönyörűm, te segíts engem!

Felragyog az én udvarom, Megdicsőül a vér s korom, Galambok búgnak vállamon, Gyönyörűm, ha segítsz engem!

Amit a műről tudnod kell

Keletkezése • 1958-ban írta ezt a versét Nagy László. A válságba jutott költő vívódásait ugyanakkor egy eszményi és harmonikus világ létezésébe vetett hitét ismerhetjük meg. Műfaja dalszerű himnusz. Címe: mondatcím, örökérvényű gondolatokra, magasztosságra, fennköltségre utal. Jellegzetessége: emberséghimnusz keresztényi jellemzőkkel. Nemcsak dicsőít, kér is. Mind tartalmi, mind szerkezeti szempontból hasonlóságok is felfedezhetők a Mária-himnuszokka\, litániákkal. Fő motívumok: fény, szépség, harc, veszélyeztetettség, szembeszállás, ló, vér - az utóbbi kettő több Nagy László-versben is felbukkan.

Szerkezete • Retorikai felépítettség, megszólítások sorából épül fel a szöveg, kérést fogalmaz meg. 12 azonos építkezésű, szabályos vers

szakból áll, mindegyik szakasz végén ismétlődő sor, refrén áll. Ez csak az utolsó versszakban változik meg: felszólítás helyett feltételes módú kijelentés zárja a verset. Két szerkezeti egységre tagolható a vers.

1. egység, 1-9. vsz.: mindegyik strófa egy-egy megszólítás, a szólító személy csak a refrénben van jelen: Gyönyörűm, te segíts engem!, s a megszólított dicsérete, jellemzése a látomás objektív igazságaként mutatkozik meg, olyan általánosságként, amely bárki számára erőforrást jelenthet. Az első három szakasz a siralomvölgy szépségét mutatja, a

4-5. inkább a segítségre szorulást emeli ki, a 8. arra utal, hogy a segítő szerep minden időre vonatkozik: Minden időben ismerős/...bájokkal. A

9. szakasz átvezető jellegű. A könyörgés címzettje eddig az általános nő-személy volt. Ez a nőalak valóságosan és szimbolikusan is társsá válik.

2. egység, 10-12. vsz.: önmaga állapotának leírása, innentől a könyörgő személy a főalakja a szakaszoknak. A 10. szakaszban a segítséget kérő énekmondót fenyegető, a kérést megindokoló bajok mutatkoznak meg, a 11.-ben ezek leküzdésének a lehetősége részben a segítség révén, részben a társadalmi törvények érvényesítése által: Jog hogyha van: az én jogom, / Enyém itt minden hatalom, / Fölveszem kardom, sisakom! Az utolsó szakaszbeli ideális állapot még csak a képzeletben létezik.

Alapgondolata; üzenete • A lírai én remény és kétségbeesés közt vergődve, biztos erőforrást talál a szerelemben. Ragaszkodik az emberi méltósághoz, az álmokhoz, a tisztességhez. A vers minden szakaszából a remény, a hit szól. Hit valakiben, akit Gyönyörűmnek szólít: mindenhez erőt, kitartást tőle remél. Az ő szeretete, segítsége, támogatása teszi elviselhetővé az életet minden körülmények közt. Hatalmat, erőt adó támasz.

A szeretetről szól ez a himnusz - minden időben. A világ minden jelenségében, apró darabjában megleli a szeretett személyt. Mindennél értékesebb és fontosabb kincs a szeretet, a szerelem. A vers ideje irreális, keretek nélküli, ahogy a cím is mutatja. Örökké érvényes, örökre szóló kérés.

Hangulata, verselése • A himnusznak megfelelően emelkedett, patetikus. Bizalmat, nyugalmat áraszt. Szabályos négysoros, jambikus szakaszok, a refrénben anapesztusi ritmus, rímelése: a a a b. Alapképe: a Gyönyörűm, a szépség és a fény képzetét mindvégig érzékelteti, s a szeretett személyt különböző fogalmakkal azonosítja. Meghatározó a versben az ismétlés sok fajtája.

1. Milyen történelmi időszakban keletkezett a vers? Mit tudsz erről az időszakról? 2. Milyen a vers szerkezeti felépítése? Hány egységre tagolódik?

Ф 3. Bizonyítsd a vers retorikai felépítettségét! 4. Mi a Himnusz minden időben című vers alapgondolata?

II 5. Milyen a vers hangulata? 6. A gyönyörűm szót te hogyan értelmezed? Használjuk-e a köznyelvben? Válaszodat indokold!

1. Keress nyelvi kifejezőeszközöket, alakzatokat, képeket a versben!

Ki viszi át a Szerelmet

Létem ha végleg lemerült ki imád tücsök-hegedűt? Lángot ki lehel deres ágra? Ki feszül föl a szivárványra? Lágy hantu mezővé a sziklacsípőket ki öleli sírva?

Ki becéz falban megeredt hajakat, verőereket?

S dúlt hiteknek kicsoda állít káromkodásból katedrálist? Létem ha végleg lemerült, ki rettenti a keselyűt!

S ki viszi át fogában tartva a Szerelmet a túlsó partra!

Amit a műről tudnod kell

Nagy László bár eleinte lelkesen azonosult a szocializmus ügyével, az ötvenes évek második felében kénytelen szembenézni a társadalmi problémákkal. Érett korszakának első nagy versei ekkor születnek, melyekben az emberi lét nagy kérdéseivel is megküzd. A nagy belső küzdelmekről tanúskodó költemények egyik szép darabja a Ki viszi át a Szerelmet.

Keletkezése • A vers első vázlata még 1954-ben készült el, majd 1957-ben formálódott véglegessé, de csak 1964-ben jelent meg először a Kortárs című folyóiratban. A költő lelkiállapota 1956 után, mint tudjuk, megrendült. A derűs lélek elkomorodásának bizonyítéka ez a vers. A külvilág adta rossz közérzethez járult feleségének az egész létét-lényegét kiegészítő költőasszony, Szécsi Margitnak hosszan tartó súlyos betegsége is. Műfaja: filozófiai dal, modern dal, dalformájú költemény. Tartalmi besorolása, típusa szerint ars poetica és a szenvedélyes szeretet költeménye. A vers utolsó gondolata jelenik meg címként, így mintegy keretbe zárják a szöveget. A legfőbb emberi érték, a legnemesebb, legtisztább érzés, a szerelem megmentése a kérdés. Érdekessége, hogy bár kérdő mondat, még sincs a végén kérdőjel.

Szerkezete • A költemény komponálási elve: fokozó felépítés, csattanószerű lezárás. A költő saját szerepéről vall egy kérdéssorozat (hat kérdő és egy felkiáltó mondat) formájában. Mindegyik kérdés a költő aggodalmát fejezi ki: ki menti át a jövőbe az élet és az erkölcs értékeit, ha ő már nem lesz? Ki folytatja az általa megkezdett munkát? Mi lesz a világgal, ha kivesznek belőle a legfontosabb értékek? Két egységre tagolódik, a Létem ha végleg lemerült sor szeli ketté a szöveget:

I. egység: a kérdések a természeti képektől vezetnek eszmei régiókba:

1. sor: A költemény első szava a Létem. A költészet a lét értékeiről vall általában is. Ezeket az értékeket költői képek hordozzák a versben.

2. sor: a természet és a költészet közös jelképe rejlik a ki imád tücsök-hegedűt? sorban.

3. sor: az élet szenvedélyes szeretetét fejezi ki a Lángot ki lehel deres ágra? sor.

4. sor: önfeláldozásra utal a Ki feszül föl a szivárványra? sor, a szivárvány itt egyúttal a szépség jelképe is.

5-6. sor: a szerelem rejlik a Lágy hantu mezővé a szikla- / csípőket ki öleli sírva? képekben.

7-8. sor: a népköltészethez nyúl vissza a Kőmíves Kelemenné című népballadára emlékeztető kép: Ki becéz falban megeredt / hajakat, verőereket?

9-10. sor: a hitről vallanak a 5 dúlt hiteknek kicsoda állít / káromkodásból katedrálist? sorok.

Az ebben az egységben elhangzó kérdések olyan feladatokra vonatkoznak, melyek csak metaforikusán értelmezhetők: a költő, a költészet nélkülözhetetlen, tovább kell adni a tudást, hogy folytatása legyen. Az aggodalom nőttön-nő: talál-e méltó utódot a feladatra?

II. egység: a lírai én kérdései felszólításokká válnak, erkölcsi parancsot mondanak ki. Két alapérték szembesül: a jó és a rossz, az élet és a halál.

11. sor: megismétli a felütésben elhangzó, az elmúlás fájdalmát kifejező feltételes mondatot.

12. sor: már nem kérdez a beszélő, hanem állítja, hirdeti a küldetést ki rettenti a keselyűt!, a dögmadarat, a halált, a gonoszságot. A keselyű egyben utalás az alkotást jelképező Prométheusz legendára, a kép a hősiességre is utal.

13-14. sor: a szerelem, a gyermek és minden érték átmentése a jövőbe: S ki viszi át - ki menti át, mint kutya a kölykét, életét kockáztatva - fogában tartva / a Szerelmet a túlsó partra! A kölykét mentő állatok példájával utal a jövőért vállalt felelősségre. A szerelem az élet forrása, maga a költészet, az emberi lélek, érzés, az emberség és mindaz, ami értéket jelent és veszélyben van. A két világ közötti átmenet forrongását érzékeli a beszélő, mert a túlsó part az ismeretlen jövőt is jelentheti. Mintha az idő folyóját úszná át a költő, a történelmét, vagy az élet-halálét.

Alapgondolata, üzenete • A költői feladatok időtlenek, mindent túlélők - ha van folytató, ha van méltó utód. Nagy László emiatti aggodalmát, s egyszersmind bizakodását fejezi ki. Lesz majd valaki, aki ugyanazt vallja, mint ő: a költő arra hivatott, hogy átmentse időről időre azt, ami állandóan jelen kell, legyen a világban: legfőképpen a Szerelmet. A szerelem, mint a legnagyobb kincs jelenik meg versében. Nem

véletlen, hogy a leggyakrabban idézett Nagy László-vers ez: tömörsége, feszültsége mindenkit megfog, kérdései elgondolkodtatnak. A személyes és az emberiségszintű életigenlés reprezentatív verse a Ki viszi át a Szerelmet, ugyanakkor ars poetica is. A költő feladata: a teremtő cselekvés, az élet értékének őrzése, átmentése, erkölcsi tartás és hit - minden rossz tapasztalat ellenére - az emberben.

Hangulata, hangneme • A kérdések aggodalomról, kétségekről árulkodnak, az utolsó paranccsá váló kérdés azonban a bizakodás jele. Patetikus hangnemű, az ars poeticának megfelelően emelkedett. Nyelvi kifejezőeszközök: kérdő mondatok sorozata. Rövidsége ellenére (14 sor, mely a shakespeare-i szonettformát idézi) rengeteg információ van benne. A költemény egy alárendelő tagmondattal kezdődik, majd utána ennek fölérendeltjei követik egymást, így teremt feszültséget az olvasóban, hallgatóban. Az alárendelt tagmondat ismétlése után ugyanígy következik annak fölérendeltje. Alapellentét a versben az elmúlás és az értékek megtartása, megmaradása, megőrzése. Az ellentéten kívül az ismétlődő mondatszerkesztés, ismétlődő mondat, ismétlődő kötőszó, gondolatritmus és mondatpárhuzam jellemző a versben.

Képek • A vers metaforák sorából áll: a szivárvány, a keselyű, a tücsök-hegedű - mind csak ebben a szövegben nyernek sajátos értelmet, jelentést. Utalnak az alkotó, teremtő, sokszínű költői munkára, a küzdelemre, míg valami megszületik az üres szavakból, értelmetlen hangsorokból. Felfedezhetünk távolabbi kapcsolatokat is a népköltészetből és a görög mitológiából. A dúlt hiteknek kicsoda állít / káromkodásból katedrálist az ember megcsúfolt hitére utal. A költőnek az új rendbe vetett bizalma megrendült, de hite 1956 után sem veszett el, hanem szenvedélyes tiltakozásra ösztönözte a költőt. A káromkodás és a kated-rális - egyébként alliteráló hangzása is kifejezi az ellentétet.

Versformája, verselése • Időmértékes verselésű, jambus és anapesz-tus a jellemző versláb. Rímelése: páros, a sorok 8/9 szótagosak. Stílusa: romantikus, mítoszi. Érdekessége a versnek, hogy szinte teljes egészében szállóigévé lettek a sorai.

1. Mikor keletkezett a Ki viszi át a Szerelmet című vers? 2. Határozd meg a műfaját! 3. Hogyan bizonyítanád a vers retorikai felépítettsé-gét? 4. Hol veszel észre ismétlődést? Mi ennek a szerepe? 5. A versben feltett kérdések szerinted miért tűnnek állításoknak? Milyen jelét látod ennek?

Ф 6. Hol jelölnéd ki a vers gondolatmenetében a fő fordulatot? 7. Milyen ellentétek fejeződnek ki az egyes képekben? 8. Értelmezd a vers utolsó négy sorát! Ili 9. Egyetlen mondatban hogyan fogalmaznád meg a vers mondanivalóját?

10. Mi a szerepük a metaforáknak a versben?

ÖSSZEGZÉS • Nagy László „már életében megtestesítette az olvasó-közönség számára az eszményi magyar költőt: művészetében erkölcs és esztétikum, személyes élmény és egyetemes távlat, emberi hitelesség és szigorú korítélet példaszerű egységét tudta megteremteni. Magasrendű művészi élményt és etikus magatartást segítő és követő erkölcsi erőt egyszerre adott." (Görömbei András)

Irodalomelméleti ismeret

A hosszúvers • Egy verstípus, mely mindenekelőtt a vers terjedelmére utal. Műfajilag a líra és az epika határán van: az epikumot nagyfokú líraiság szövi át. Általános sajátossága e műveknek a világkép-magyarázat igénye, az összefoglaló jelleg. Egy modern kori felosztás megkülönböztet rövid, félhosz-szú és hosszú verset. Ez az osztályozás három szempontot vesz figyelembe: a terjedelmet, a szerkezetet, valamint a tömörítés mértékét és módját. Ezek a tulajdonságok a versek minden más elemére is hatással vannak: a gondolatok, az érzelmek kifejtettségére, az epikus és lírai részek arányára és viszonyára stb. Mivel a világ polifonnak mutatkozik, s csak feloldhatatlan ellentétpárokkal írható le hitelesen, erőteljes e művek drámaisága. E léthelyzet az alkotók számára már nem ábrázolható a korábban általuk is művelt, leíró jellegű lírai realizmussal, a kijelentő, reflektáló tárgyiasság helyét az áttetsző világmagyarázat hiteltelenné válása után átveszi a látomásos-szimbolikus-mítoszi jelleg. Nem a művészi alkotás válik ez által irracionálisabbá, hanem a valóságnak a rációt megcáfoló-megcsúfoló vonásai épülnek be a költői művekbe. A hosszúversek jól szemléltetik a poétikai forradalom verstani újításait is. Nagy László számára a költészetünkben élő ritmusrendszerek további egyneműsítése a cél. A nemzeti versidomra, az ütemhangsúlyos versre rámintázza annak szabadabb változatát, a tagoló verset, de az időmértékes ritmusokat is. A hosszúvers uralkodó sortípusa a felező tizenkettesre emlékeztető, de annál terjedelmesebb sorfaj, kötetlen szótagszámmal, de erős cezúrával. A sorok ütemszáma sem feltétlenül azonos, általában 3-4-5 ütem található egy sorban, az ütemek szótagszáma eléri az 5-6 szótagot is.

Tipikus hosszúvers Juhász Ferenc A szarvassá változott fiú, Weöres Sándor Mária mennybemenetele stb. A hosszúversek mintapéldái Nagy Lászlót dicsérik: Gyöngyszoknya, A vasárnap gyönyöre, Rege a tűzről és a jácintról. A Zöld Angyal, Menyegző.

polifónia - (gör. 'sokhangúság', 'többszólamúság') - zenei műszó; az irodalomban a mű komponenseit, rétegeit, szintjeit, kifejezőeszközeit, eljárásait tekintik szólamoknak, amelyekből a különféle alkotóelemek egyidejűleg, egymásnak ellenpontját képezve fejtik ki esztétikai hatásukat.

ráció - 1. ész, értelem, józan ész; 2. érv, ok, ésszerű magyarázat. irracionális - ésszerűtlen, logikátlan.

 

 

Ez a anyag a magyar irodalom Debreceni tankönyvéből  a 11. osztály számára